Kezdjük az elején. Adott egy falu, valahol VIDÉKEN. Na nem úgy vidéken, ahogy általában szokás, hanem a valós vidéken. Az ország egy távoli (Bp-től persze) megyéjében. A faluban áll egy nem túl kicsi ház, lakik benne egy kis család.
Az apuka dolgozik, szakmunkás, de sikerült egy multinál jó helyen elhelyezkednie: megszakítás nélkül működő üzemben. Mert ez errefelé jó munka: hiszen a fizetés meglehetősen magas a helyi átlaghoz képest, s a 3 fős család (mert egy gyerek van) anélkül is meg tud élni, hogy az anyuka dolgozna. Az anyuka hogyan lett munkanélküli? Volt egyszer egy rendszerváltás (gengszeterváltás? gatyaváltás?), anyuka GYES-en volt, kitették. Ez persze törvénytelen, de megoldható: előprivatizáció, a cég több tulajdonos kezén átmegy, a végső tulaj nem jogutód, stb.
Szóval éldegélnek ők hárman, nehezen, de megvannak. Van egy Wartburgjuk, ebből később Samara lesz. És az az álmuk, hogy a gyereből talán egyszer lesz valaki. Legalább egy tanár. A gyerek jóképességű, és rá lehet bírni a tanulásra. Gimibe megy, 16 évesen nyelvvizsgázik. Persze, a családnak inge-gatyája rámegy a dologra (méghogy az oktatás ingyenes), de nem bánják. És a gyerek halad, tanul, végül egyetemre kerül. Jogász lesz, 5 (!) év alatt elvégzi, országos versenyeken is szép eredményekkel szerepel. Végül megapja a diplomát, doktorrá avatják (2009 nyarán). És aztán? Keserű valóság: a közelben esélye sincs elhelyezkedni, a fizetés, amit kaphat nevetséges. Pedig neki lakást is bérelni kellene, hiszen venni nem tudnak. De a fizetés távolabb is nevetséges.
Persze nem ment minden ilyen simán, a családnak van hite, meggyőződése, jelleme, gerince, becsülete. De ez nem váltható kenyérre. Sőt! A családtagok olvasnak (az anyuka majdnem értelmisgi!), újságot járatnak, híreket olvasnak, beszélgetnek egymással és "nagy" emberekkel, tapasztalatokat gyűjtenek.
Hogy végül kinek miről mi a véleménye e kis családban, az már nem tartozik ide. Az viszont igen, hogy legalább 5 millió sorstársuk van ebben az országban, akik más-más okból, de magukrahagyatottnak érzik magukat. Kis történeteiken át talán megérhető valami a nagy magyar "valóságból".
Hát valami ilyesmi lesz ez a blog.
